Mások írták

A legnagyobb és leggyorsabban fejlődő magyarországi szupermarket-hálózatokban kapható banán brit, illetve német kereskedőktől származik. A hatalmas profit, amelyre a bevásárlóközpontok a legjobban jövedelmező gyümölcs eladása révén szert tesznek, visszavándorol a Londonban székelő részvényesekhez - Magyarországról ugyanúgy, mint Thaiföldről vagy Dél-Koreából.

Ha a multik megtehetik, hogy magas haszonnal és alacsony beszerzési árakkal dolgozzanak, félrevezető módon reklámozzanak és általában: nagyhatalmi vállalati gyakorlatot folytassanak, akkor meg is teszik.

A szupermarketek közötti árversenyben a béka feneke alá levitt áraknak azonban megvannak a környezeti és társadalmi hátulütői. Vegyük sorra, hogy egy ilyen hétköznapi termék, mint a banán kereskedelme milyen emberi és környezeti áldozatokkal jár, amelyeket a piac meghatározó szereplői, a szupermarketek természetesen nem szívesen reklámoznak!

Mit kell tudni a banánról?

Az utóbbi tíz évben a méltányos kereskedelem (fair trade) és a biomozgalmak több országban jelentős teret nyertek - olyannyira, hogy a Svájcban eladott banánok több mint fele méltányos vagy biokereskedelemből származik, esetleg mindkét rendszer elvárásainak megfelel. Ezzel szemben a kelet-közép-európai piacra szinte az összes banán olyan latin-amerikai ültetvényekről érkezik, ahol a termelés az emberi jogok megsértésével, egészségkárosító és a természeti környezetet pusztító körülmények között zajlik.

Bár a banán a kelet-németek és az oroszok számára a berlini fal leomlása előtt és közvetlenül utána a nyugati típusú demokrácia jelképe volt, a termelőtől a fogyasztóig tartó útja jól szemlélteti: ha a termelők, a kereskedők és a fogyasztók közötti profit elosztásáról van szó, akkor nincs demokrácia. Egy latin-amerikai ültetvény munkásai általában 60-70 órát dolgoznak hetente, a minimális megélhetést biztosító fizetés feléért vagy negyedéért; a világ összes iparágát tekintve az itt dolgozók küszködnek a legborzasztóbb foglalkozással összefüggő egészségügyi problémákkal; ráadásul nincs hatalmukban megfékezni a biológiai sokféleség pusztulását azokon a „faltól falig" ültetvényeken, amelyek minden más növény és a vadvilág számára tiltott övezetté váltak.

A banánültetvényeken dolgozó több százezer nőt és férfit korlátozzák gyülekezési jogukban, ha változásokat próbálnak elérni munkakörülményeikben, a fizetésüket illetően vagy abban, ahogy a cégek a helyi környezettel bánnak. Minden héten rúgnak ki munkásokat azért, mert összegyűlnek, és megpróbálnak javítani a helyzetükön.

Egy átlagos kelet-közép-európai szupermarketben értékesített banán Costa Ricából vagy Ecuadorból érkezik. Egy hondurasi író által „zöld sivatagnak" vagy „zöld börtönnek" nevezett Costa Rica-i banánültetvényen csak keselyűkkel és néhány szívós rovarral találkozhatnánk. Az ültetvények terjeszkedése miatt kivágott erdők pótolhatatlanok. Ha a gyönyörű karibi partok mellett elterülő Tortuguero Nemzeti Park messze földön híres korallzátonyait készülnénk felfedezni, szívszorító élményben lenne részünk, ugyanis csupán alig néhány létezik már. Az elmúlt évtizedek során egyszerűen elpusztította őket az a vegyszerkoktél, amit az „olcsó" banánok termeléséhez használnak. Az utóbbi 30 évben a talaj olyannyira szennyezetté vált az ipari banántermesztés következtében, hogy már semmi más nem terem meg rajta. A felszíni és a talajvíz is évekre elszennyeződött. A banánköztársaságokban élő nők gyermekei gyakran genetikai rendellenességgel jönnek világra, mert szüleik nap mint nap intenzív vegyi anyagokkal dolgoznak. Ugyanakkor a munkásoknak nincs más választásuk, mint ebből az iparágból megélni, hiszen ezeken a területeken nagyon kevés, vagy egyáltalán nincs más munkalehetőség.

Ecuadorban szinte senkinek sincs alkalmazotti munkaviszonya, és még mindig nagyon sok gyerek dolgozik az ültetvényeken, veszélyes körülmények között - azon egyszerű ok miatt, mert a szüleik keresete nem elegendő a család megélhetéséhez.

A fogyasztók képesek megváltozatni a helyzetet

Az elmúlt évtizedben Európában rohamosan fejlődő fogyasztói mozgalom kiváló példája annak, hogy minél több a tudatos vásárló - vagyis minél többen megértik: valójában mennyibe kerülnek az ételeink -, annál sikeresebb az új megoldások keresését szorgalmazó mozgalom, és annál valószínűbb, hogy az alternatívák valóban működőképesek lesznek.

Az Európai Unió 25 országában eladott banánok több mint 2%-án szerepel a méltányos kereskedelem védjegye, jelezve a fogyasztónak, hogy olyan terméket vásárol, melynek termelője megkapta a minimális garantált árat, továbbá azt a „szociális prémiumot" amit a helyi közössége érdekében használhat fel. A védjeggyel ellátott banánok ma már 17 országban, több tízezer kiskereskedőnél megvásárolhatók. Az új társadalmi igényeket felismerve, kis arányban ugyan, de szupermarketek is árusítják már a fair trade banánokat.

Mit tehet a Tudatos Vásárló?

A banán jellemző példa arra, hová vezetnek a nagy kereskedelmi hálózatok által diktált alacsony árak: súlyos társadalmi és környezetvédelmi problémákhoz. Az áruházak számára azért kényes kérdés a banán, mert az egyik legjövedelmezőbb termékcsoportba tartozik. Mivel ilyen fontos termékről van szó, a fogyasztói döntéseknek meghatározó szerepük lehet a jelenlegi helyzet megváltoztatásában.

Amikor banánt vásárolsz, nézd meg, honnan származik, és kérdezd meg az áruház illetékes vezetőjét, hogy milyen körülmények között termesztették! Ha ezekre a kérdésekre nem tud azonnal válaszolni, keresd fel újra a válaszért!